Lukin László

1926 január 30. Baja – 2004 augusztus 18. Budapest
zenetanár, karnagy, műfordító, előadóművész

“Megmondom a titkát édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.”

(Babits Mihály)

Lukin László zenepedagógus, karnagy, műfordító, előadóművész,  számos énekkar vezetője és zenetörténeti mű szerzője; tankönyveket írt, és több zenei társaság munkájában is közreműködött. Nyugdíjba vonulása után is mindvégig aktív maradt, az országot járva terjesztette a magyar zenei kultúrát egy életen át.

Lukin László Baján született 1926 január 30-án. Édesapja, Lukin Sándor tanár volt, mellette kántorkodott, hegedült, orgonált. Édesanyja is zeneiskolát végzett, tőle tanult zongorázni.
A bajai III. Béla Ciszterci Gimnáziumban érettségizett 1944-ben.

1944-48 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán egyházkarnagyi szakot végzett Bárdos Lajos, 1948/49-ben középiskolai ének- és zenetanárképző szakot Ádám Jenő tanítványaként. Orgonálni Pécsi Sebestyéntől tanult.
1950-től 1982-ig a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium énektanára, 1954 és 1964 között a Budapesti Kórus helyettes karnagya volt. 1950-től 1954-ig a Dunakeszi MÁV Férfikar, majd 1954 és 1964 között a Vasutas Szakszervezet Központi Kórusának karnagya volt.
1954-től az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenyeinek műsorvezetője volt, 1958 és 1968 között pedig a Muzsika Tücsökmuzsika című rovatát szerkesztette. 1960-tól 1965-ig a Magyar Televízió Zenélő órák című műsorának egyik vezetője volt. Haláláig a Magyar Rádió külső munkatársa is volt.

A Liszt Ferenc Társaság, a Magyar és a Nemzetközi Kodály Társaság alapító (elnökségi) tagja, a Bárdos Lajos Társaság főtitkára, zenei klubok vezetője, Baja városának díszpolgára (1989), a II. Kerületért Emlékérem (2000) tulajdonosa volt.

2003-ban a Hungaroton lemezkiadó Zenés mesék – Mesés zenék címmel új ismeretterjesztő sorozatot indított kisdiákok számára. A CD-k a komolyzenei művek bemutatása mellett a zenei elemekkel, eszközökkel is megismertette a gyermekeket.
Előadásain jelenlévő, emlékező nézők írták:
„Lukin László zenepedagógiai tevékenységét sokan méltatták már, de érdekes módon senki nem szokta emlegetni azt, ami rám a legmélyebb benyomást tette, hogy ő volt a beszélt nyelv legnagyobb mestere, akit valaha hallottam. Tökéletes artikulációval, hibátlanul szerkesztett mondatokkal, hatalmas szókinccsel és tündéri humorral mondta el ismertetőit, melyek rendkívül informatívak és tanulságosak voltak. Mindezt nem úgy, hogy jól betanult valami előre kigondolt szöveget, sokszor voltam tanúja, hogy színpadra menet súgtak meg neki egy műsorváltozást, és mire megállt a közönség előtt, kész volt az újabb nyomdakész szöveg hibátlanul és tartalmasan. A legtöbb ember felolvasni nem tudna olyan gyönyörűen, ahogyan ő rögtönzött.”

Az általános iskolai és középiskolai ének- és zenetanítás területén írt tankönyvek, cikkek, tanulmányok, kórusok szövegei, szövegfordítások fűződnek nevéhez. Munkásságát az alábbi kitüntetésekkel ismerték el:

Baja városának díszpolgára (1989)
a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1996)
a II. Kerületért Emlékérem (2000)
Wlassics Gyula-díj (2003) A közművelődés területén végzett kiemelkedő munkájának elismeréseként

Felesége, Horvát Eszter szintén zenepedagógus volt. Nyolc gyermekük született – mindannyian zenei általános iskolába jártak, különböző hangszereken tanultak játszani: a szülők így örökítették tovább a zene szeretetét.

Hetvennyolc éves korában, 2004. augusztus 18-án hunyt el.

Az ő személyisége iránti szimpátia megnyilvánulásaként iskolánk 2005-ben felvette nevét. Azóta minden év januárjában a Lukin László Napok zenei eseménysorozatával idézzük fel munkásságát és adózunk tisztelettel emlékének.

• Baja városának díszpolgára (1989)
• a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1996)
• a II. Kerületért Emlékérem (2000)
• Wlassics Gyula-díj (2003) A közművelődés területén végzett kiemelkedő munkájának elismerésekén